Dylan és Jamie, a munkájukban sikeres, ám lelkileg sérült páros már húszas évei végén eljut a végső lemondásig: bármennyire is vágynak a filmbeli tökéletes szerelemre, nekik ez bizonyára soha nem adatik meg. Testi szükségleteiket azonban kénytelenek kielégíteni, így egymáshoz fordulnak, mivel nemcsak kívánják, de remekül meg is értik a másikat, ezért tökéletesebb partnert nem is találhatnának szerelem nélküli szeretkezéseikhez. Az amerikai filmgyártás manapság nem nézi túl jó szemmel a sors rendelte találkozásokat és kínos vallomásokat, inkább karrierista, független felnőtteket mutogat szívesen, akiket megnyomorít az önmegvalósítási kényszer és a metropolita szex-kultúra. Ám még a kötelező nevetséges mellékszereplőkkel együtt is a film szerencsére inkább szerethető „rom”, mint erőltetett „kom”. Justin Timberlake az eltelt tíz évben több érdekes szerepben villantotta meg színészi képességeit, de az 'N Sync óta nem volt ilyen kisfiús, és nem énekelt ennyit, mint mostani románcában a Fekete hattyú csábító balerinájával, Mila Kunisszal. Két nem túl egyedi, de jól felépített karakterrel a főszerepben veszi elő a milliószor látott sztorit Will Gluck, aki az előző filmjéhez (Könnyű nőcske) hasonlóan nem csak nőknek szóló, hangulatos összebújós, kicsit nevetős filmet hozott össze.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.