Disque Hives

A The Hives-t szokás az új évezred egyik nagy rock-megváltójának nevezni a maga karcosságával és lendületével. Igaz sosem volt túl bonyolult a zenéjük, de legalább szórakoztató volt. A zenekar ötödik nagylemezén is bolondos dallamokat kapunk.

A Hives garázs-rockos, punkos zenéje kiegészítve néhol stadionrockos elemekkel az az élvezet, amit élőben nem szabad kihagyni, és otthon pedig a kanapén ugrálva, seprűvel a kezében tombol az ember. Az alig félórás album olyan gyorsan halad el mellettünk,így nincs idő elmélyedni benne, mert ahogy vége az egyik tornádó erejű dalnak úgy süvít utána a másik. 

Hangzásában szinte semmit sem változott a zenekar. Howlin' Pelle hangja még mindig olyan, mint egy absztinens Joey Ramone-nak, a gitárok úgy visítanak, ahogy eddig és a dob továbbra is földbe döngöl. Persze sokadik hallgatásra mégis akadnak említésre méltó szerzemények. Ilyen a Without The Money a maga komótos, Hammond-orgona áztatta dallamvilágával és Almqvist pszichopata énekével. A másik hasonlóan lassan induló szám a My Time Is Coming, ahol egy kicsit Rolling Stones-osra vették a figurát.

A Lex Hives nem váltja meg a világot, igaz ezt nem is vártuk tőlük. Dögös, karcos garázspunk egy karakteres frontemberrel. Ezt várjuk tőlük. És ezt is kapjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.