Popper Gábor: Képzeld Apu Könyvajánló
- 180 oldal
- Kötés: kemény kötés
- ISBN: 9789632480503

Őszintén szólva nem kicsit tartottam attól, hogy ez a film tele lesz hibákkal. Mert, hát valljuk be, a Szellemlovas nem volt egy tökéletes film. Sőt! Zéró történet, röhejes CGI, és szörnyű volt nézni Nicholas Cage végső lesüllyedését. Tehát minden alapja megvolt a félelemnek, de aztán nem így lett. Hiszen a Szellemlovas 2-nek egyetlen hibája van csak: hogy LEFORGATTÁK, és NEM ÉGETTÉK EL AZ ÖSSZES KÓPIÁT belőle! De, most tényleg: ilyenre pazarolni azt a drága celluloidot...
Történet persze megint nincs, legalábbis nagyon mélyre ásva, és szomorú látni, hogy Nic Cage még élvezi is ezt a bóvlit ( ráadásul tüzet is pisál!). Arról nem is beszélve, hogy mindehhez Christopher Lambert, széttetovált fejű szektavezérként asszisztál neki, pedig egykoron ő is színész legenda volt/lehetett volna (mindenki döntse el maga, melyik).
Oké, oké, persze vannak jó dolgok is a Szellemlovas 2-ben, ugyanis a Crank-el már bizonyított Neveldine- Taylor rendezőpáros szépen felpörgették az akció jeleneteket, meg jó sötétre vették a hangulatot. Ja, meg van persze egy dögös nő is, vad moci, meg egy idegesítő kiskölök is. De ezek nem feledtetik, hogy a film nem szól semmiről, nem tart sehova, és, hogy mindenki ripacskodik. Szerencsére csak másfél órán keresztül.
További premierek a héten:
Gorillaz & André 3000 feat. James Murphy: DoYaThing
LMFAO: Sorry For Party Rock
Erik Sumo Band: The Ice Tower
Szerzői kiadás
A brit gitárzene, illetve az indie valahogy nem tudott erős gyökeret verni Magyarországon. Pedig az előfeltétel megvan: a borongós világnézet, az örök pesszimizmus, ami a legtöbb indie-zenekart is jellemzi. Nálunk azonban ez a műfaj nagyvárosi maradt, és a nagyvárosban is underground. A kis színtér egyik legnagyobbja, az Amber Smith egy időben szüneteltette működését, de most egy albumnyi új dallal jelentkezett, amik hiába játékosak, még mindig sötét árnyalatú az összkép.
Az A38 hajó a világ legjobb bárja
Ez egy árva kisfiú története, aki a '30-as évek Párizsában egy pályaudvaron él, és ő felelős az állomás óráinak működéséért. A szellőzök és lyukak közt talál magának menedéket, és innen figyeli a pályaudvar utasait. Na meg persze természetesen egy régi robotot szeretne megjavítani, amit elhunyt apja hagyott rá. Megismerkedik egy morcos játékárussal, akiről kiderül, hogy a mozgókép egyik egykori nagyágyúja, Georges Méliés. Martin Scorsese rendezte ezt a remekművet, egyben családi moziként és tisztelgésképpen a régi mozik világa felé. Nem is hanyagolt el semmit; bájos, okos és egyben szemetkápráztató filmet alkotott, amiben minden kockán visszaközön a mozi (h)őskora. Megjelenik Chaplin Modern időkje, Harold Lloyd Felhőkarcoló szerelemje vagy a Lumiére- féle a Vonat érkezése is. De a báj, és a tisztelgés mellett Scorsese odafigyelt a történetre is és a mellékszereplőkre. Az összes karakter a végletekig ki lett dolgozva. A mester elérte a célját, hiszen így 2012-ben olyan alkotást hozott össze, amilyet Méliés készített volna, ha meg van rá a lehetősége.
További premierk a héten:
A Szégyentelen
The Artist: A Némafilmes
Kémes Hármas
Mindenki szereti a bálnákat
Utazás a rejtélyes szigetre
Public Image Ltd.: One Drop
Jack White: Love Interruption
Anathema: The Beginning and The End
Konyha: Kiskifli
CLS, 2012.
Na, jó, szögezzünk le valamit: Kowa igazán szerethető figura, és még jó zenész is. Imádtuk a Black-Outban, laza volt a Vegában, de valami eltűnt. Talán az ihlet, az ötlet. A Pimasz Grimasz az évtized elején új színt hozott a magyar popéletbe, és ez nagyon jó volt. Végre nem csak Ákos volt az egyetlen a mainstream popkulturában, aki nem volt ciki. Jópofa szövegek, frappáns mondanivaló, remekül szerkesztett zenei aláfestéssel. A Vegasztárral dupláztak, és ha lehet ilyet mondani, akkor még jobb lett, mint a debüt. 2006-ban aztán csúcsra értek a Forradalom Rt. című korongjukkal. Szinte hibátlan lemezt adtak ki, a hype pedig nem lankadt. Aztán két évvel később a Szemenszedett Igazsággal már voltak problémák: érdekes keveréke volt a buddhista és a keresztény ideológiáknak, de voltak rajta kifejezetten jó számok. Na, ez 2010-es 5 Csillagosról már nem mondható el. Egész egyszerűen a Forradalom Rt. és a Szemenszedett Igazság keveréke volt. Még ezzel nem is lett volna gond, ha jó lett volna. De nem volt az. Önismétlés volt. És sajnos Az Évtized Lemeze sem lett az évtized lemeze, öncélú önismtlés már annál inkább. Felejthető és megjegyezhetetlen dalszövegek, az unalomig elcsépelt mondanivalókkal - szeretet, béke, tisztaság, stb... Kowától azért többet várnánk, a húsz éves pályamunkája alapján. De azért pozitívum is van a lemezen, ez pedig nem más, mint a zenei alap. Jó, ez sem a legeredetibb, de legalább ötletesen lett feljátszva, profik a zenészek, és bitang jól szól fejhallgatóval. De akkor is olyan az érzése az embernek- jogosan-, hogy "ezt már annyiszor hallottam tőlük, és akkor jobb volt". Kár érte. Ja, és ha Kowa már visszament a Black-Outba, akkor az unplugged koncertek helyett, csinálhatnának valami fasza BO albumot.
| Börtönbüntetéssel fenyegetik az illegális zeneletöltőket
| Adele vidám lemezt készítene
| Kings Of Leon: vége a drámának, jöhet a lemez!
| Az űrben készítene lemezt a Foo Fighters
Kossuth Kiadó, 2012
Ez a film Marilyn Monroe életének korábban ismeretlen fejezetét, a címből ítélve nem meglepő módon egy hetét dolgozza fel, Colin Clark történetén keresztül, aki Laurence Olivier középszerű rendező asszisztenseként dolgozott 1957-ben A herceg és a színésznő című felejthető produkcióban, melyben Monroe volt a főszereplőnő. Ennél az alkotásnál nem is a történet a fontos, meg nem a kamerahasználat, bár ezek is remekre szabottak lettek, hanem maga Monroe karaktere. Ennek megforomálására Michelle Williams-t tartották a legalkalmasabbnak. Érdekes, egyébként, hogy nem Scarlett Johansson kisasszony nyerte meg a szerepet, pedig őt tartja az álomgyár korunk Monroe-jának, nem feltétlenül alaptalanul. De az még érdekesebb, hogy Williams remekül helytállt a szerepben, sőt egyenesen fürdőzött a karakterben. Lazán hozza a pirospozsgás, platinaszőke szexszimbólumot, aki tisztában van a férfiakra gyakorolt hatásával, és nem fél kihasználni ezt az előnyét. Tudja, hogyan kell megállítani a levegőt a szobában, ahová belép, és ebbe a filmbe nem is kell több.
További premierek a héten:
Bruce Springsteen: We Take Care Of Our Own
Skafunderz: Transz-Szibéria
Meshuggah: Break Those Bones Whose Sinews Gave It Motion
The Ting Tings: Soul Killing
Polyvynil, 2012
A zavarodottság Kevin Barnes énekes fejében nem enyhült az elmúlt időszakban sem, a Paralytic Stalks dalszövegeiben leginkább arra keresi a választ, hogy gyakorlatilag mi a fene is zajlik a frontember fejében. De nem csak ezért érdekes az Of Montreal friss lemeze, hanem a zenei közegre is érdemes odafigyelni, ugyanis teljes összhangban van az előbb említettt szövegekkel. A túlbonyolítottság erről a lemezről is lerí, egész hosszábban nagyon sűrű anyag került a boltok polcaira. A Gelid Ascent és a Ye, Renew The Plaintiff a lassú építkezés után hangos és dühös noise popba fordul át, míg a legtöbb dalban, de főként a Spiteful Interventionben és a Dour Percentage-ben glames tempó- és témaváltások gondoskodnak arról, hogy szinte minden pillanatban történjen valami más. A súlyos témák ellenére kimondottan üdítő, dinamikus és táncolható albumon szomorkásabb arcát is megmutatja az Of Montreal (Wintered Debts; Authentic Pyrrhic Remission), a gond azonban leginkább az, hogy a lemez második felétől a dalok ezúttal is hosszabbak a kívánatosnál. A 7-8 perces számokban Barnes végképp fékezhetetlenné válik, ezek az üres megbolondulások azonban élvezhetetlenek, öncélú zajongásokba megy át a lemez.
| Bródy János távozik az Artisjus éléről
Victor Máté zeneszerző váltja 12 év után Bródy Jánost az Artisjus egyesület elnöki székében.
| Kigyógyult a rákból a Bee Gees énekese
KOMMENTEK