(Metric Music International)

Közhely, de igaz, hogy Kanada a világ egy legunalmasabb országa. Rengeteg film, zenekar és könyv szól erről a tényről. Meg úgy egyébként is, mi lenne izgalmas egy állandóan csapadékos, nagyváros nélküli, erdős, kietlen északi országban? Hát a Metric zenekar, akiknek most jelent meg a negyedik stúdiólemezük Synthetica címmel, és ezúttal sem kellett csalódnunk bennük.

Az elmúlt három évben, mióta megjelent a fantasztikus Fantasies, szinte semmit sem változott a zenekar. Nem igazán változatattak a bevált recepten. És ez nem is olyan nagy baj, mert ahogy a Fantasies úgy a Synthetica is igazán érdekes darab. Rengeteg elektronikával, szintetizátorral és jó nagy adag éteri énekkel adja ki az összetéveszthetetlen Metric-hangzást.

Rögtön a nyitódarabról azt gondolná az ember, hogy egy szimpla intro, olyan lassan és melankolikusan indul az Artifical Nocturne. Csak amikor a dobok és gitárok is belépnek, akkor érezzük, hogy ez bizony az egyik legjobb albumnyitó dal az idei évben. Korábban itt, a PopCoolt-n is megmutattuk az első kislemezt, a Youth Without Youth című szerzeményt. Aki hallotta a dalt, annak nem kell aggódnia, hiszen az teljesen összefoglalja a Syntheticat. Tempós, ám lassú ritmus szekció, szaggatott gitárok, filmzenei hangulatot varázsoló elektronika, és az előbb említett éteri ének jellemzi az egész albumot.

Szépen megszerkesztve váltakoznak a lassabb és a gyorsabb dalok, és a legtöbb tétel egybeolvadva váltja egymást, mintegy egésszé kovácsolva a lemezt. Az igazság az, hogy igazán gyenge szerzemény nem is került a Syntheticara, de a valósághoz az is hozzá tartozik, hogy igazán kiemelkedő sem. És ez egyáltalán nem is baj, mert ez azt jelenti, hogy végig színvonalas ez a szűk háromnegyed óra.