MAROON 5: OVEREXPOSED LEMEZKRITIKA
A&M
Furcsa egy olyan zenekartól a negyedik sorlemeznek az Overexposed címet adni, akinek az énekese az elmúlt éveket külföldi szaklapok címlapjain töltötte. A Maroon 5 új nagylemezén táncolható dalokat hallhatunk, és igazából ez az egyik legjobb anyaguk.
Ezzel az albummal a legnagyobb pop zenekarok közé emelkedhetnek, hiszen rendkívűl színes az Overexposed. Ugyan a Move Like Jagger nincs az albumon, de a recept ugyanaz végig: 90% Emotional Rescue, 8% Miss You és 2 % She's So Cold.
Az egész lemez rádióbarát, a jobbik fajtából: a Love Somebody-ban szintetizátorokat, a One More Night-ban Ace Of Bases reggaevel találkozhatunk.
Az egyetlen olyan pillanat, amikor leül a hangulat, az beszédes című Sad. De a legjobb a Bon Jovi-s gitártechnikával megtámogatott Killer, amiben Levine a barátnőjének könyörög, hogy térjen vissza hozzá.
És még egy nagy igazság is jutott az Overexposed-ra a The Man Who Never Lied című dalban: "Néha az őszinteség a legrosszabb politika."
Címkék: Lemezkritika Maroon 5 overexposed
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.