Azoknak, akik a System of a Down Toxicityjén nevelkedtek ez a lemez édeskevés lesz,  de akik hallották Tankian előző szolólemezét,  az Imperfect Harmoniest,  teljesen meg lesznek elégedve a Harakirivel.

Ezen a lemezen hál' istennek Tankian visszavett a művészkedésből, és inkább a rockosabb tételekre helyezte a Hangsúlyt. Persze ne legyenek hiú ábrándjaink,  azért akad itt is műmájerkedés (Ching Chime), de ezek korántsem olyan zavaróak, mint az Imperfect Harmonies tételei.

A szociálisan hyper- érzékeny örmény barátunk témaválasztása az elmúlt több, mint egy évtizedben semmit sem változott. A Harakirin is a fő tengely a háború ellenesség, a gazdasági válság, a politika szidása a aszegények kizsákmányolása miatt és a globális felmelegedés (Cornucopia). A vicc az egészben, hogy Tankain azt az országot szapulja, amelyik befogadta őt és sikeres zenészt csinált belőle. Persze valós problémákat érintenek a dalai, de  egy kicsit merész azt a kezet megharapni, amelyik enni ad.

Serj Tankian nemrég azt nyilatkozta, hogy több lemeznyire való anyaga került már rögzítésre. S bár egész hallgatható lett a Harakiri, azért egy új SOAD albumnak mindenki jobban örülne.