A tizenéves testvérek, Hanna és Ned a szüleikkel egy életreszóló élménnyel kecsegtető nyaralásra indulnak a csodálatos, lakatlan, trópusi szigetre. Akkor még nem is sejtik, hogy ez az élmény nem csupán életre szólónak, de életveszélyesnek is bizonyul majd...

Megrendelés: bookline.hu

Nem szeretem az olyan a filmeket, amelyek úgy kezdődnek, hogy archív/dokumentum felvételeket mutogatnak a világ különböző pontjairól (mintegy az „emberiséget” prezentálva), alatta pedig egy narrátor duruzsol szentenciaszerű bölcsességeket. Nem szeretem az olyan filmeket, ahol az egész történet arra épül, hogy egy hatalmas szimbólumot nyomnak az arcunkba, és azért bízzák ránk, hogy kezdjünk vele akármit, mert maga a film sem tud mit kezdeni vele. Nem szeretem az olyan filmeket, ahol nagyszerű színészek nagyszerű teljesítménye kell ahhoz, hogy üres karakterekből legalább elviselhetőket teremtsenek. Nem szeretem az olyan filmeket, amelyek láthatóan máshonnan nyúlják le a még akár ígéretesnek is mondható alapötletüket, majd azt nem futtatják ki sehova. Nem szeretem az olyan filmeket, amelyekben nincsenek fordulatok, csak lassú leépülés. Nem szeretem az olyan filmeket, amelyek mélyek akarnak lenni, de ezt nem úgy érik el, hogy mélyek lesznek, hanem orbitális közhelyeket csomagolnak „EZ MÉLY!!!” feliratú papírba.
A Hétköznapi pár szerelmi történet: egy kutatóorvos (Eva Green) és egy séf (Ewan McGregor) kapcsolatát mutatja be egy olyan jövőben, ahol fokozatosan, járványszerűen megszűnnek az emberiség érzékei (szaglás, ízlelés, hallás stb.), káoszt okozva ezzel. És ha valaki szereti az olyan filmeket, amilyeneket én nem, annak még tetszeni is fog.

forrás: vox.hu

Skylar Grey: Invisible

Matt Cardle: Run For Your Life

Evanescence: What You Want

Joe Jonas: Just In Love

Idén júliusban jelentette be a megalakulását a Superheavy nevezetű szupergroup. Tagjai a Rolling Stones frontembere, Mick Jagger mellett Bob Marley fia, Damian Marley, Joss Stone, Dave Stewart (ex-Eurythmics), és AR Rahman, kétszeres Oscar-díjas indiai filmzeneszerző alkotják a zenekart. Szándékuk az volt, hogy megmutassák, milyen az, amikor különböző kultúrából származó emberek együtt zenélnek. Továbbá elektronikus, indiai, reggae és blues stílusú számokat is ígértek a lemezre.

A Metallica nevezetű alig ismert táncdalegyüttes közös albumot dob ki, a hasonlóan névtelen Lou Reed-el Lulu címmel a hónap végéig.

Sajnálatos hír, hogy a Good Charlotte bizonytalan időre felfüggeszti működését. Brühühü.

Amerikai rock történeti kiállítás nyílt a budapesti Kogart Házban. A San Franciscótól Woodstockig - Az amerikai rockplakát aranykora 1965-1971 címmel nyílt tárlat mintegy 200 eredeti plakátból és rocklegendák tárgyaiból áll, és várja az érdeklődőket.

Édesapám tragikus körülmények között hunyt el, amelynek hatására kezdtem el mély értelmű, szuggesztív és formabontó verseket írni. A könyv Attley Ballas költői álnéven jelenik meg.
A Naplemente c. első verseskötetem az „Elföldelt örömök – s kihantolt fájdalmak…” könnyes lenyomata, egy hosszú gyász lezárt korszaka.
Az alkony s a halál mindörökre „édestestvérekké” váltak egy tragédia nyomán…
A naplementétől napfelkeltéig sok-sok óra telik el álmatlanul, fojtó magányban s kíméletlenül. A Nap a vér lobogó színeivel tér nyugovóra, hogy trónját átadhassa a sötétségnek s a csillagok álszent tüzeinek.
A veszteség élménye során az önmarcangolás, az elárulás küzd a feloldás s a feloldozás ellen.
A kötet 37 különleges verse legyen mindenki számára átvitt értelemben ereklye, üzenet, méltó ajándék, társ az egyedülvalóságban, fogódzkodó a visszafordíthatatlannak tűnő bajban s ősi erő a továbblépésben a Világegyetem olykor drámai küzdelmekkel „kövezett” ösvényén.
Ajánlom mindazoknak, kik nem félnek átlépni a fényes képzelet s az árnyas valóság határmezsgyéjén…
Őszinte tisztelettel minden kedves Olvasómnak…

forrás: bookline.hu

Dylan és Jamie, a munkájukban sikeres, ám lelkileg sérült páros már húszas évei végén eljut a végső lemondásig: bármennyire is vágynak a filmbeli tökéletes szerelemre, nekik ez bizonyára soha nem adatik meg. Testi szükségleteiket azonban kénytelenek kielégíteni, így egymáshoz fordulnak, mivel nemcsak kívánják, de remekül meg is értik a másikat, ezért tökéletesebb partnert nem is találhatnának szerelem nélküli szeretkezéseikhez. Az amerikai filmgyártás manapság nem nézi túl jó szemmel a sors rendelte találkozásokat és kínos vallomásokat, inkább karrierista, független felnőtteket mutogat szívesen, akiket megnyomorít az önmegvalósítási kényszer és a metropolita szex-kultúra. Ám még a kötelező nevetséges mellékszereplőkkel együtt is a film szerencsére inkább szerethető „rom”, mint erőltetett „kom”. Justin Timberlake az eltelt tíz évben több érdekes szerepben villantotta meg színészi képességeit, de az 'N Sync óta nem volt ilyen kisfiús, és nem énekelt ennyit, mint mostani románcában a Fekete hattyú csábító balerinájával, Mila Kunisszal. Két nem túl egyedi, de jól felépített karakterrel a főszerepben veszi elő a milliószor látott sztorit Will Gluck, aki az előző filmjéhez (Könnyű nőcske) hasonlóan nem csak nőknek szóló, hangulatos összebújós, kicsit nevetős filmet hozott össze.

 Coldplay: Paradise

Jason Derulo: It Girl

Nicola Roberts: Lucky Day

Sugababes: Freedom

A Panic of Girlsszel tulajdonképp egy új korszak nyílt a Blondie életében, ugyanis ez az első kifejezetten rossz lemezük. Mert az első időszakban- úgy '82-ig- érdekes és magas színvonalú lemezekkel rukkoltak elő, ezt követően már "csak" elfogadható korongokat dobtak piacra, amik nem voltak túl érdekesek senki számára sem. És most itt az újkori Blondie, amikor már felesleges reggea témákkal, és bárgyú megoldásokkal tölti ki a játékidőt. A lemez amúgy már megjelent Európában a nyáron, de az USA-ban csak most jött ki.

Több, mint négy év után George Michael szeptember 19-én ismét Budapesten lép fel a Papp László Budapest Sportarénában.

Szeptember 16-án a legenda újjáéled! George Lucas nem fér a bőrébe, ugyanis a komplett Star Wars sagát kiadta felújítva, blu-ray lemezek. Természetesen bővített változatban, összesen 40.000 Ft-os eladási áron. És ez még semmi. Februártól 3D-s változatban is elérhető lesz a teljes sorozat.

"Rómeó és Cipolla. Savonarola és Ványa bácsi. Szindbád és Miska főpincér.
Szóvillantó titán – találóan fogalmazta meg egy nyelvész professzor Latinovits Zoltán nevének anagrammájával, színészete lényegét. Naponta átlépi a jó és rossz határát, s néha tarka virágcsokorral a kezében érkezik meg onnan… Ki volt ez az ember, aki halála után negyedfél évtizeddel sem hagyja nyugton az utókorát?
Írt, játszott, rendezett, szavalt – mellesleg mérnöknek sem lett volna utolsó. Jövőt előlegező vátesz? A puha diktatúra feljelentettje? A filmezést utáló filmszínész? Teátrumokat elhagyó színészkirály? Szakírókat megszégyenítő verselemző? Fahangú sanzonénekes?
A szem- és fültanúk vallanak róla. Kor- és pályatársak, színészek, írók, rendezők, s olykor megvetett kritikusok szavaiból áll össze a kép. Ez a kötet is hosszú és kalandos utat tett meg, mire most az Olvasó kezéhez jutott."
(Kelecsényi László)

forrás: bookline.hu

Nicolas Winding Refn alighanem az első dán filmes, akinek sikerült elérnie, hogy a tengeren túlón is megőrizze egyediségét, tekintve, hogy honfitársa,Lars von Trier sosem ambicionálta a szélesebb tömegek érdeklődését. Elsőre Refnnek sem sikerült minden, a Fear X-et alig látta valaki, a Drive viszont úgy tarthat számot a multiplexek egyes termébe szóló beutalóra, hogy a művészi szándék is érintetlen marad. A film olyan simán és pontosan találja meg az utat a két közönség és a kétféle elvárás között, ahogy névtelen hőse száguld Los Angeles százezer utcáján keresztül.

Mindezért Refn mellett elsősorban Ryan Goslingnak mondhatunk köszönetet. Nélküle a film semmi lenne – nemcsak a hibátlan színészi játéka miatt, hanem mert ő ragaszkodott ahhoz, hogy a dán rendező vigye filmre a James Sallis 2005-ös regényéből készült forgatókönyvet. Fel sem tűnik, hogy a Drive Refn első, nem saját maga által írt filmje, hiszen számtalan alkotóelem köszön vissza korábbi munkáiból: a kommunikációképtelen, pszichopata főhős, aki egy ponton kitör, a hetvenes-nyolcvanas évek amerikai zsánerfilmjeinek kultikus tisztelete és azok megidézése, vagy az értelmetlen és ultrabrutális erőszak minden előzmény nélküli ki-kirobbanása. Ehhez persze kell az is, hogy Refn a bűnügyi filmek világában érzi otthon magát, az ilyesmire pedig az amerikai filmgyártás is mindig vevő. A Drive története például egyáltalán nem különleges, sőt, nagyon is jól ismert panelekből áll. Refn azonban egyértelmű iróniával közelít ehhez a filmtípushoz és az hommage-ok rajongó alapállásához egyaránt, egyszerre vérkomolyan véve és jókedvűen kiröhögve a szabályokat és a kötelező jeleneteket. Az önreflexió még erőteljesebbé válik a főszereplő civil foglalkozását nézve (autós kaszkadőr), vagy az antagonista múltját megismerve – a nyolcvanas években producerként működő figura egyik monológja ráadásul az európai Refn amerikai pozíciójára is reflektál.

The Coral: 1000 Years

Janelle Monáe: Tightrope

Foals: Miami

Snow Patrol: Called Out In The Dark

Lady Gaga: Yoü And I

A Nike időszámításában elérkezett 2015, ugyanis az E-bayen piacra dobta Marty McFly híres önbefűzös cípőjét. Az ár egy kicsit borsos, de jó célt szolgál; a Michael J. Fox Alapítványt gyarapítják ezzel. 

A Cure idén csak a Bestival nevezetű fesztiválon lép fel Európában. S mivel ez az Egyesült Királyságban rendezik, túl sok esélyünk nincs megtekinteni, de érdekes, hogy egy monumentális 32 dalokos setlist-el készülnek. 

The Horrors november 20-án a Dürer Kert nagytermében. Jegyek a helyszínen kaphatók.