A címtelen korong ígéretesen, indiai muzsikával kezdődik, aztán elkerülhetetlenül keveredik bele populáris íz, a tartalma pedig nem tölti ki teljes hosszát, ami bizony jó öt perc. Ez a dal remekül megmutatja a lemez teljes valósját: ötletekből nincs hiány, csak egy idő után eluralkodik a túlzsofoltság, és az unalom a dalokon. Tehát a zenekar betartotta, amit ígért, hiszen tombzódhatunk a multikultúrális egyvelegben. Az Unbeliveable-be és a Miracle Workerbe például erős reggae-hatások keveredtek, az Energyben pedig kifejezetten ízlésesen használnak elektronikát. Ám az album legszerethetőbb dalaivá mégis a Mick Jagger erős kézjegyét viselő dalok válnak: a lírai Never Gonna Change, illetve a többi énekes által csak refrén-vokállal kiegészített I Can't Take It No More. Szóval van lehetőség a Superheavyben, hiszen mesterzenészekről van szó, csak még finomítani kell a vegyületen.