Trivium: In Waves Lemezkritika
A zenekar 2000-ben alakult, de a debütálásra (’Embers To Inferno’) egészen 2003-ig várni kellett; az igazi áttörést azonban a két évre rá napvilágot látott ’Ascendancy’ hozta meg számukra, sokan a mai napig ezt az anyagot tartják a Magmum Opusnak, pedig az ’Ascendancy’ / ’The Crusade’ / ’Shogun’ trió egyformán kimagasló a maga nemében. Az ezúton tárgyalt ’In Waves’ viszont nem üti meg a mércét sajnos. A legnagyobb probléma vele, hogy közel sem olyan magával ragadó, közel sem olyan karizmatikus, mint elődjei, nem beszélve arról, hogy szinte teljességgel hiányzik belőle az ifjonti tűz, noha a srácok még most is csak 25-27 év körüliek.A Trivium tipikusan az a banda, amely képes arra, hogy tömegek gyűlöljék és kiabáljanak rájuk kígyót, békát. Persze nyilván ugyanekkora számú lehet a rajongótábor is, ők úgy vannak vele, amíg Matt Heafy albumról-albumra megírja a maga hallójáratból kitörölhetetlen dalóriásait, addig mindenki azt mond, amit akar, tojni rá. Igaz, ami igaz, a floridai srácok éppen a metalcore-hullám legtetejére érkeztek meg a bemutatkozó anyagukkal, ám a muzsikájukban javarészt az old school thrash (úgymint Testament, Metallica) és heavy metal (Iron Maiden) elemek dominálnak, a hardcore inkább a mentalistásban van jelen, így a „metalcore” címke csak kis részben fedi a valóságot. A metalcore műfaj már jó ideje lecsengett, de Triviumék még mindig itt vannak, ráadásul népszerűségük sem lanyhult, talán csak ez az ötödök, In Waves című lemezük csorbíthatja azt.
A bejegyzés trackback címe:
https://popkult-hu.blog.hu/api/trackback/id/tr833222494
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
