Édesapám tragikus körülmények között hunyt el, amelynek hatására kezdtem el mély értelmű, szuggesztív és formabontó verseket írni. A könyv Attley Ballas költői álnéven jelenik meg.
A Naplemente c. első verseskötetem az „Elföldelt örömök – s kihantolt fájdalmak…” könnyes lenyomata, egy hosszú gyász lezárt korszaka.
Az alkony s a halál mindörökre „édestestvérekké” váltak egy tragédia nyomán…
A naplementétől napfelkeltéig sok-sok óra telik el álmatlanul, fojtó magányban s kíméletlenül. A Nap a vér lobogó színeivel tér nyugovóra, hogy trónját átadhassa a sötétségnek s a csillagok álszent tüzeinek.
A veszteség élménye során az önmarcangolás, az elárulás küzd a feloldás s a feloldozás ellen.
A kötet 37 különleges verse legyen mindenki számára átvitt értelemben ereklye, üzenet, méltó ajándék, társ az egyedülvalóságban, fogódzkodó a visszafordíthatatlannak tűnő bajban s ősi erő a továbblépésben a Világegyetem olykor drámai küzdelmekkel „kövezett” ösvényén.
Ajánlom mindazoknak, kik nem félnek átlépni a fényes képzelet s az árnyas valóság határmezsgyéjén…
Őszinte tisztelettel minden kedves Olvasómnak…

forrás: bookline.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.