Polyvynil, 2012

 A zavarodottság Kevin Barnes énekes fejében nem enyhült az elmúlt időszakban sem, a Paralytic Stalks dalszövegeiben leginkább arra keresi a választ, hogy gyakorlatilag mi a fene is zajlik a frontember fejében. De nem csak ezért érdekes az Of Montreal friss lemeze, hanem a zenei közegre is érdemes odafigyelni, ugyanis teljes összhangban van az előbb említettt szövegekkel. A túlbonyolítottság erről a lemezről is lerí, egész hosszábban nagyon sűrű anyag került a boltok polcaira. A Gelid Ascent és a Ye, Renew The Plaintiff a lassú építkezés után hangos és dühös noise popba fordul át, míg a legtöbb dalban, de főként a Spiteful Interventionben és a Dour Percentage-ben glames tempó- és témaváltások gondoskodnak arról, hogy szinte minden pillanatban történjen valami más. A súlyos témák ellenére kimondottan üdítő, dinamikus és táncolható albumon szomorkásabb arcát is megmutatja az Of Montreal (Wintered Debts; Authentic Pyrrhic Remission), a gond azonban leginkább az, hogy a lemez második felétől a dalok ezúttal is hosszabbak a kívánatosnál. A 7-8 perces számokban Barnes végképp fékezhetetlenné válik, ezek az üres megbolondulások azonban élvezhetetlenek, öncélú zajongásokba megy át a lemez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.