Ez egy árva kisfiú története, aki a '30-as évek Párizsában egy pályaudvaron él, és ő felelős az állomás óráinak működéséért. A szellőzök és lyukak közt talál magának menedéket, és innen figyeli a pályaudvar utasait. Na meg persze természetesen egy régi robotot szeretne megjavítani, amit elhunyt apja hagyott rá. Megismerkedik egy morcos játékárussal, akiről kiderül, hogy a mozgókép egyik egykori nagyágyúja, Georges Méliés. Martin Scorsese rendezte ezt a remekművet, egyben családi moziként és tisztelgésképpen a régi mozik világa felé. Nem is hanyagolt el semmit; bájos, okos és egyben szemetkápráztató filmet alkotott, amiben minden kockán visszaközön a mozi (h)őskora. Megjelenik Chaplin Modern időkje, Harold Lloyd Felhőkarcoló szerelemje vagy a Lumiére- féle a Vonat érkezése is. De a báj, és a tisztelgés mellett Scorsese odafigyelt a történetre is és a mellékszereplőkre. Az összes karakter a végletekig ki lett dolgozva. A mester elérte a célját, hiszen így 2012-ben olyan alkotást hozott össze, amilyet Méliés készített volna, ha meg van rá a lehetősége.

További premierk a héten:

A Szégyentelen

The Artist: A Némafilmes

Kémes Hármas

Mindenki szereti a bálnákat

Utazás a rejtélyes szigetre

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.