Kalauz lépésről lépésre, az ötlettől a kész könyvig
Syd Field a nemzetközi forgatókönyvírás legelismertebb szakértője, Forgatókönyv című könyve pedig világszerte a forgatókönyvírók, írók bibliája. Az ötlettől a karakterig, a nyitójelenettől a kész könyvig – Field műve könnyen elsajátítható szabályokat és módszereket kínál kezdő és gyakorló írók számára egyaránt; világos, pontos tételein hollywoodi írónemzedékek nőttek fel. A Forgatókönyv-ből kiderül, miért olyan fontos a forgatókönyv első tíz oldala, hogyan kell megragadni az olvasót már az első oldalon, megtudjuk, miért a szerkezet és a karakter a forgatókönyv tartópillére, és azt is, hogyan adaptáljunk filmre színdarabot, regényt vagy újságcikket. A Forgatókönyv-et – mely most először jelenik meg magyarul – ajánljuk mindenkinek, aki papírra szeretné vetni a fejében forgó filmet.
Michael Cane két legutóbbi angol filmje (Is Anybody There?, Harry Brown) hasonló húrokat penget: mindkettő az öregedésről, a magányról és a halállal való szembenézésről szól, csak az egyik vegytiszta drámai foglalatban, a másik viszont egy véres bosszútörténet fénytörésében veti fel súlyos kérdéseit. Kicsit olyan, mintha Caine megirigyelte volna Clint Eastwoodot, és két részre bontva csinálta volna meg a maga GranTorinóját. Az Is AnybodyThere?-ben ugyanis egy megkeseredett öregurat játszik, aki csakis egy kisfiúval kötött barátságán keresztül képes értelemmel felruházni halálát, a Harry Brownban pedig egy elhunyt feleségét gyászoló veteránt, aki egymaga száll szembe az elállatiasodott külvárosi huligánokkal. A film tehát a bosszúfilmek jól bejáratott sablonjait variálja: adott egy vesztenivaló nélküli háborús veterán, aki rég megfogadta ugyan, hogy nem vesz részt többet semmiféle öldöklésben, barátja értelmetlen halála és a rendőrség tehetetlensége láttán mégis úgy dönt, hogy maga teszi rendbe a dolgokat. Belátja, hogy hiába nem megy ő közelébe sem a háborúnak, ha egyszer a háború kopogtat be sivár panellakásának ajtaján. Hogy a Harry Brown mégsem válik a mozivászonról a videotékák félreeső polcaira költöző tucatfilmmé, az a főszereplő kisugárzása mellett a szikár képi világnak, és az érzékeny, visszafogott történetvezetésnek is köszönhető. A környék és a főhős lelkének kietlenségére egyaránt rímelő monokróm képek és a szótlan, de mégis sokatmondó jelenetek meggyőzően alakítják ki az öregkori magánynak és végső elkeseredésnek azt a fullasztó légkörét, mely pszichológiailag indokolja az öregúr tetteit.
A zárlat így adós marad az önbíráskodáshoz való morális viszonyunk megbolygatásával, mely például Asötét lovag nagy erényei közé tartozott. Ezért a hiányosságért azonban bőven kárpótol minket Michael Caine, aki ezúttal nem pusztán bölcs lakája az igazságosztónak, hanem ő maga veszi kezébe a bűnösök ügyét.
A Blink 182 a Neighborhoods albummal visszatért, és megkomolyodva, de a régi stílusban szórakoztatnak bennünket. A hangzás tekintetében leginkább az előző album jut majd eszünkbe (blink-182), de kevésbé komor a lemez hangulata. Az említett album sok szomorú, vagy elgondolkodtató dalt tartalmazott, nos, itt kevesebbel találkozhatunk. Olyan, mintha keverték volna a régi, jól ismert dalok hangulatát a komorabb hangvétellel. Természetesen meglehetősen gyenge zeneszámok is helyet kaptak, például a Heart’s All Gone Interlude változata egyáltalán nem kellett volna, megszakítja az egységet. Vagy például a Love is Dangerous, ami legjobban az Angels and Airwaves hangzását idézi. Jó lenne, de nem Blink, ne keverjük a kettőt. Persze a kiemelkedő dalok sem maradtak el, sokak kedvence lehet majd a Kaleidoscope vagy a már klipet is kapott Up All Night. A többi dal leginkább a „jó-jó, de semmi extra” kategóriába sorolható, sajnos.
Összességében túl sok volt a külön töltött idő, meg sok a behatás az előző zenekaroktól is. Talán a következővel sikerül igazán feltámadni, de azért addig is a zenelejátszó állandó darabja marad a Neighborhoods.
A Unique idén az utolsó nagykoncertjét adja 2011. október elsején, a Barba Negra Music Pubban, Budapesten, a XI. kerületben.
Végleg bezár a ZP. A pénteki Tankcsapda volt az utolsó fellépő, innentől a szervezőknek egy hónapjuk van, hogy eredeti állapotukban adják vissza a területet, amiből egy park lesz.
Testvéries és jócskán pörgős elektronikus buli vár mindenkit október utolsó péntekén a Gödörben! A sok éve együtt koncertező londoni Dreadzone, és budapesti Carbonfools öszeszokott csapata még a Mantra Pornoval erősíti fellépését, a levezetés pedig lehet, hogy szintén nem csak lötyögős lazulás lesz DJ Izil lemezeivel!
Hiller Józsué:
Tényleg miért kell minden szűrés nélkül átvenni az indexes zsenik aranyköpéseit? Mi a f.om filozóf... (2012.06.07. 19:32)PROMETHEUS FILMKRITIKA
gunsmoke (törölt):
A Zindex már megint a világ végére irányított. Legközelebb nem jövök. (2012.06.07. 19:23)PROMETHEUS FILMKRITIKA
Hegyi:
Filozófikus a seggem, bugyuta nyögvenyelősen összefércelt történet.
Nagyon nem élmény. (2012.06.07. 18:01)PROMETHEUS FILMKRITIKA
csunderlik.péter:
Jó A tetovált lány, csak nem kellett volna bele a tetovált lány.
Először is leszögezem, erről a f... (2012.01.25. 19:40)A tetovált lány Filmkritika
Laszloaokos:
nekem nem tetszett... unalmas volt, egesz vegig azon gondolkodtam h hogayn szerezhetnek be egyet a... (2011.09.26. 10:32)Barátság Extrákkal Filmkritika
KOMMENTEK