Márai Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem teljes — a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag "kínosabb" feljegyzéseket.

A helyzet orvoslására született Ami a naplóból kimaradt sorozat azonban szintén válogatás, teljes naplókiadás tehát nincsen. A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni, amikor új sorozatban közreadja a jegyzetekkel, hely-, név- és tárgymutatóval kiegészített teljes naplót, amely tartalmaz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést.

A nagyszabású vállalkozás kétségtelenül hozzájárul majd Márai Sándor, az író és az ember minél teljesebb megértéséhez.

forrás: bookline.hu

Ez egy mega-sorozat lezáró része. Éppen 10 éve, hogy a WB elkezdte belénk adagolni az árva varázsló gyerek történetét. Könyvben se semmi, nem csak mennyiségben, de fordulatosságban is versenyre kelhet A gyűrűk urával, ami azért nem kis teljesítmény. Előbbi viszont a maga hét kötetével nem is lehetne alkalmasabb arra, hogy megszerettessük valakivel az olvasást. Azért is fontos a regényeket is befalni, mivel a sztorinak csak elenyésző része fért bele a filmekbe. No, de nem ezért gyűltünk itt össze.

Persze mindenki tudja, a hetedik könyvből miért lett két film, de szögezzük le: aki azt gondolja, csak a profit miatt, az egy kicsit téved. Ez a könyv tartalmazza ugyanis az összes elvarratlan szálat, itt kellett az írónőnek minden egyes apróságot lezárnia, elrendeznie, és egy kicsit megmagyaráznia. Éppen ezért nem fért volna bele egyetlen (értelmes hosszúságú) filmbe, mindenképpen szükség volt a szétbontásra. Azt azonban sajnáltam az elsőző epizódnál, hogy annyira lassú lett. Próbálták ugyan menteni a készítők, de nem nagyon volt választásuk, hiszen ez a könyv a legvontatottabb mind közül. Ez van. A horcruxokat meg kell találni, de mivel Harry, Ron és Hermione alig kapott róluk információt, így nem megy olyan könnyen.

A második rész azonban már mindenképpen gyorsabbra sikerült, mint az előző. Szóval tessék végre újra úgy készülni a mozira, mint régen. A székhez szegeződés nem elkerülhető, viszont a meghatódásra hajlamosak készüljenek egy kazal zsebkendővel, mert szükség lehet rá. Számítottam rá, hiszen én már a könyvön is rommá bőgtem a fejem, de azt nem hittem volna, hogy ezt a filmben is ilyen jól meg fogják oldani. Mivel a legjobban attól rettegek, hogy elspoilerezem a sztorit, így inkább nem mondok egy árva szót sem az egészről. Akit valóban érdekelt, az már biztosan olvasta könyvben, akit nem, annak pedig legyen meglepetés.
Persze a lényeg a trailerből is kiderül, nem árulok el vele semmi újdonságot. A három jó barát visszatér a Roxfortba, hogy felkutassa és elpusztítsa az utolsó horcruxot. Voldemort azonban egyre erősebb, és természetesen megtudja hová indulnak. Ekkor kezdődik meg a varázslóiskola ostroma, amiben minden kedvelt és gyűlölt karakter részt vesz.

Amit különösen sajnáltam ennél a résznél, hogy még kevesebb lett a humor. A könyvben még volt egy kicsi, de a filmben már nem nagyon maradt neki hely. Kár érte. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs benne semmi, de elenyészően kevés. Nekem hiányzott, hiszen korábban minden epizódban akadt bőven.

Volt itt már bölcsek köve, titkok kamrája, tűz serlege, azkabani fogoly, Főnix rendje, félvér herceg és egy Halál ereklyéi is. Nem tudom, hogy van-e értelme egy ilyen kritikának, hiszen aki akár csak egyetlen résszel meg volt elégedve ebben a sorozatban, az egészen biztosan meg fogja nézni. Tehát még akkor sem tántoríthatnék el senkit a jegyvásárlástól, ha szörnyűségeket mondanék róla. És nem is áll szándékomban, mivel ez egy kifejezetten jól sikerült rész. Az én ízlésemnek kissé zsúfolt, de komolyan nagyon látványos, ráadásul még szívbemarkoló is.

Bombay Bicycle Club: Shuffle

Bombay Bicycle Club - Shuffle by Bombay Bicycle Club

Best Coast: Gone Again

Mumford & Sons: Below My Feet

Frightened Rabbit: Scottish Wind

Morrissey: The Kid’s A Looke

Nas: Nasty

The Rapture: How Deep Is Your Love?

Beyonce új lemeze egy színtiszta balladagyűjtemény, mely nem is annyira az afrikai, hanem a hagyományos entertaineri hagyományokból táplálkozik. Ez elsőre eszünkbe juttatja a sok-sok popdívát, akik a Confessions On A Dance Floor óta készítik saját partyalbumaikat, és már rögtön kész is a poprajongó elmélete, miszerint az r&b-királynő ennek egy antitézisét alkotta meg, és ezzel biztosít annyira "egyedülálló helyet" magának a mostani mezőnyben. Hiába egyedülálló a maga nemében a mostani popalbumok között, a lemez sokban hasonlít a dance "koncept albumokhoz", legfeltűnőbben abban, hogy az egyetlen nem ballada számon, a Run The Worldön kívül nincs igazán kiemelkedő sláger, viszont míg az szervetlenül kapcsolódik az album többi részéhez, addig a maradék példaértékűen összetartó. Szintén a mostani popalbumokhoz hasonlóan építkezik műfajának összes szövegbeli közhelyéből, melyek talán a "Boy, maybe if you cared enough / I wouldn't have to care so much" sorban csúcsosodnak ki, ezek azonban messze nem hatnak annyira erőltetettnek, mint szoktak. Viszont így is azt eredményezik, hogy a lassú, érzelmes r&b rajongóin kívül a legtöbb hallgató inkább csak Beyoncé hangsúlyozottan heroikus erőfeszítéseit értékeli majd, nem pedig az album tartalmát. Így inkább egyéni ízlés, nem pedig objektív kérdés lesz az, hogy személyesen hogy ítéljük majd meg az anyagot.