Ulpius-ház, 2012

• 190 oldal
• Kötés: papír / puha kötés
• ISBN: 9789632546179

Rejtői abszurd, sodró történet, kaland, pesti rögvaló, szex, ezotéria – és minden idézőjelben. Inczédy Tamás bemutatkozó regénye mulatságos irodalmi utazás, amely szórakoztatóan filozofál képtelen világunk értelmén.

A Nemlétező Szavak Enciklopédiája olvasása közben többször hangosan felnevetünk a villamoson. Igazi gyöngyszem az Alternatív Alkoholisták heti gyűlése, más néven a Hólepárló, melynek hátterében praktikus okok állnak, és Géza bának, a nemlétező szavak megalkotójának gondolatai is igényelnek némi rápihenést: „Megkérdőjelezhetetlen, csorbítatlan tökély minden egyes nem létező szó, mert nincsen egyikre sem ráerőltetve a funkcionális elvárás kényszerűsége, hogy valamit mindenképpen jelenteniük kell.” Az abszurd, rejtői humorral megírt, szellemesen filozofikus regényről a szerző így beszélt: „Egyik célom a szórakoztatás, de örülök, ha emellett elgondolkodtatnom is sikerül. Az utolsó oldalak tartogatnak némi, a történeten jócskán túlmutató meglepetést. De nem akartam túlságosan bölcselkedő, emelkedett stílusban írni, mert azt tapasztaltam, hogy megdöbbentően sok fiatalnak nincs türelme olvasni. Hozzájuk is szóló, sodró, filmszerű regényt akartam írni. Ha valaki nem olvas, az számomra olyan, mintha lenne egy borospincém, ahová soha nem teszem be a lábamat. Szeretném, ha a most nem olvasó fiatalok is „szétnéznének a pincében”.


A történet

Géza bá megírta a Nemlétező Szavak Enciklopédiáját, Pötyke, a pizzafutár megmentette Rousz Endre marketingest, aki megalapította az Alternatív Antialkoholisták klubját (népszerű nevén a Hólepárlót), majd az Alf-jelmezben fagylaltot áruló Rudival karöltve a bajba került Géza bá segítségére sietnek. Felbukkan még a drogdíler és drogfeltaláló Kígyó, Géza bá boszorkánygyanús menyasszonya, Mártika, továbbá a szamuráj harcos és ipari kém Takesi, nem is szólva a japán szex szerepjátékaiban segédkező szuperintelligens gésákról. Ők mind tevékeny szereplői ennek a huszonegyedik századi sebességgel pörgő, igazi pesti humorral megírt szórakoztató regénynek.


A szerző

A mátrai erdészházban felnőtt, közgazdász végzettségű Inczédy Tamás egy napon, megelégelve a négy fal közötti irodai munkát, fogta magát és Indonéziába költözött. Itt talált rá az írói hivatásra és jövendő feleségére. „Poggyászában” három regény és számtalan novella kéziratával, valamint indonéz menyasszonyával tért haza 2012 nyarán a régi-új magyar valóságba.

Megrendelés: Bookline

 Horror

 Az 1973-as Ördögűző című klasszikus horror film után rengeteg film készült a témában, ám egyik sem haladta meg az eredeti színvonalát. Az Ideglelést követően pedig gomba módra módra szaporodnak az áldokumentarista stílusú mozik, jellemzően szintén a horror műfajában. Ez alól kivétel a nemrég megjelenet Az erő krónikája, ami egész újszerűre sikeredett. Na, de eheti filmünk, Az ördög benned lakozik e két zsáner keresztsége alatt született.

A projektet William Brent Bell rendező hozta tető alá, igen csekély fantáziával. Gyakorlatilag vette az ördögűzűs alkotások kliséit és vegyítette az aldoksik kliséivel. Ennyi. Tehát kapunk kicsavarodott testeket, ismeretlen nyelveken karattyoló megszállottakat, szexuális felkínálkozásokat a Gonosztól, meg rángó kamerákat, amik pont oda esnek le, ahol történik valami. Ami jellemző az áldokumentum filmekre, tehát a viszonylag rövid játékidő (75 perc) és az ismeretlen színészek alkalmazása, az itt is meg.  Ami egy kicsit más, az talán annyi, hogy kevesebb maga az ördög űzése, inkább a Vatikán bürokráciáját, és az ördögűzés tagadását taglalja a film. Tehát, aki borzongást akar, annak nem jó választás az Az ördög benned lakozik, aki pedig Vatikán-órát akar venni, annak egy kicsit kevés ez a film.

További premierek a héten:

Veszélyes vágy

Lazacfogás Jemenben

Projekt X- A buli elszabadul

Tükröm, tükröm

Szilvás csirke

Colorstar: Speeding Games

Pennywise: All Or Nothing

Florence + The Machine: Never Let Me Go

Cannibal Corpse: Encased In Concrete

 Sony Music

A We Started Nothing című debüt lemezükkel kvázi visszaadták az igényes popzene becsületét még 2008-ban, és most úgy gondolták, hogy egy szintet továbblépnek és egy koncept lemezt adnak ki. Hát nem nagyon sikerült.

Mert bár jó arányérzékkel használják a rockos, r&b-s, reggies elemeket, és Katie White is bírja a tempót, sőt még a lassabb számok is jól állnak neki, valami mégis hiányzik. Mégpedig az, hogy átsiklunk a lemez felett. Főleg, többszöri meghallgatás után észre sem vesszük, hogy véget ért. Persze a bemutatkozó lemez sem volt az eredetiség mintapéldánya, de azért jól tudtak gazdálkodni a hozott hatásokkal. A Sounds From Nowheresville-en viszont egyetlen igazi The Ting Things dal sincs, ami megütné az előd szintjét.

Igazából ez a legnagyobb nehézség egy második lemezes zenekarral: a debütnél olyan magasra teszik a lécet, hogy azt a folytatásban már nem tudják megugrani. Ez a helyzet állt elő a The ting Things esetében is. Mert bár jól sikerült a Sounds From Nowheresville, mégis csalódás a We Started Nothinghoz képest.

| Ákos a Szigeten és a VOLT-on is különleges koncertet ad

| Újabb sztárok a Hegyalján: Exodus, Everlast, Skindred

| A Sziget, ami a miénk: emlékoldal a jubileumra

| Antal Nimród rendezi a Metallica 3D-s filmjét

 Kossuth Könyvkiadó, 2012

• 176 oldal
• Kötés: karton
• ISBN: 9789630968775

Sokszor beigazolódott már, hogy az igazán hatékony spirituális tanítói magatartás nem a fensőbbséges kinyilatkoztatás, hanem az, amikor a kipróbált, olykor megszenvedett tapasztalatokat, felismeréseket a személyesség hitelesíti.
Laár András beavat minket, olvasókat abba a legintimebb szférába, ami például a vallásosságot illeti. Istenhívő, választott vallása a buddhizmus, de hogy milyen utakon jutott el annak gyakorlásához, azt is tanulságos megismernünk. Nyitott szellemként elmélyült az asztrológiában, a Tarot tudományában, az I-Ching-ben, s bevallása szerint a zene, sőt, így nagybetűvel, a Zene is annak része, hogy mind teljesebb embernek érezhesse magát, egyfajta lelki terápia. Sokoldalúságát nemcsak kívülről szemléljük, hanem kézen fog bennünket, és segítségül saját bevált módszereit adja közre, amelyek bizonyos helyzetekben másoknak is hasznára válnak. 

 

Megrendelés: Bookline.hu

 

 Thriller

 Azt, hogy gebasz van, a világ 2008 óta tudja- mondjuk, mi egy kicsit régebben érezzük ezt. És, mint minden hisztéria ez is  az USA-ból indult. Azt is mindenki tudja, hogy az okosok nyakra- főre adták a jónépnek a hiteleket, aztán sok lett a jóból. De hogy pontosan mi is történt, azt már kevesen tudják. Na, erre a hiányosságra próbál reflektálni eheti filmünk, a Krízispont- aminek kivételesen találó magyar címet adtak. A történet, bár valós eseményeken alapul, egy fiktív cég, fiktív dolgozóinak 24 óráját mutatja be. A kölcséghatékonyság végett megtizedelik az alkalmazottakat, még a kisfőnök (Stanley Tucci) is lapátra kerül. Ám mielött végleg kidobnák az épületből, átad ifjú padavanjának (Penn Badgley) egy pendrive-ot, amin éppen dolgozott. Az fiatal kockázatelemző befejezi mestere munkáját, és rájön, hogy nagy a baj. Ugyanis cégük túl sok lakáshitellel kombinált befektetést adott el, amik mögött nem volt kellő fedezet. Valami ilyesmi történt a valóságban is. Erre a hírre összegyűlnek a cég nagy (a mindig zseniális Kevin Spacey, Paul Bettany) és még nagyobb kutyái (Simon "MentálPista" Baker, öregen is szexi Demi Moore és a szintén mindig zseniális Jeremy Irons), hogy  megoldást keressenek a bajra. 

Annak ellenére, hogy csupa színész óriások szerepelnek a filmben, néhány jelenetben nehéz elhinni, hogy a karakterek tényleg tépelődnek. Hiszen ebben a világban mindenkinek a saját pénze a fontos, és nem érdekli, hogy a világpiacot mennyi időre teszik tönkre. De ez mit sem von le  a film értékéből, végig élvezetes marad a mozi. Még az üres járatoknál sem unatkozunk, legalább gyönyörködhetünk a fényképezésben, hiszen szépen megkomponált alkotás a Krízispont. J.C. Chandor egy olyan mozit alkotott, ami tele van megcsömörlött és pénzéhes emberekkel, és épp ettől lesz olyan  emberi. Ma a világ tele ilyen alakokkal, mint a Krízispont szereplői.

További premierek a héten:

Gyász

John Carter 3D

Rém hangosan és írtó közel

Élni vagy halni

Az ajtó

 Julien- K: We're Here With You

Hippikiller: Runnin' With The Devil

High On Fire: Fertile Green

Hollywoodoo: Suttogd El!

MuSick Recordings

 Úgy tűnik a hazai indei színtér ébredezik hibernált állapotából, ugyanis a múlt héten megjelent Amber Smith lemez után, a zsáner másik hazai nagyja a The Moog is előbújt téli álmából, és ők is új anyaggal jelentkeztek. De immár a lehetőségek földjéről - ha másé nem is feltétlenül, de a kultúráé biztosan - , a nagybetűs USA-ból. Jól is teszik, hiszen itthon már mindent elértek, amit lehet, és hát mi még mindig nem tartunk sehova. De beszéljünk inkább a lemezről.

Ha már szóba került az új Amber Smith anyag, ami egy borongós lemez lett, akkor ezzel párhuzamba állíthatjuk a The Moog korongját, ami egészen vidámra sikeredett. Hogy mire a jókedv, az jó kérdés, hiszen itthon mindent elborít a pesszimizmus. De ők már csak ilyenek. Viszont, ha a korábbi The Moog munkákkal állítjuk párhuzamba, akkor feltűnik, hogy mégsem olyan rózsaszín ez a lemez. Hiszen a srácok felnőttek, ráébredtek, hogy a világ nem csak a garázspróbákból áll, meg hát megtapasztalták, milyen is a széthúzás zenekaron belül. Szóval ezek a témák adják az album komorabb hangvételét, a vidám, bulizós számok, pedig olyanok, mint eddig is voltak: faszák, könnyen megjegyezhetőek, dúdolhatóak, bulizósak.

De a legnagyobb probléma, hogy a lemez semmi extrát nem nyújt a hallgatók számára. Kár, pedig a legendás producer Ken Scott dolgozott a fiúkkal, aki korábban pölö a Beatlessel és a Pink Floyddal is dolgozott. Ennek ellenére "csak" tisztességes munkát végzett, és semmi maradandót. Az egyetlen üde színfolt az albumon, a Highway, amit a dobos, Dorozsmai Gergő énekelt felt. A többi nem más, mint modoros indie, egy modoros indei zenekartól.

| Budapesten lép fel Lionel Richie