A nyitó, reggae-sen pattogós Machu Picchu az egyik legjobb dolog, amit a Strokes valaha is létrehozott, a soron következő Under Cover Of Darknessezzel szemben hidat képez a régi és a mostani Strokes között. Később sem romlik a helyzet nagyon, feszes, sőt, néha robotikus, elektropoppal és a nyolcvanas évek műanyag rockzenéjével kacérkodó dalok követik egymást – ezek után már végképp kinek jutna eszébe a Television vagy a Velvet Underground? Talán annak is köszönhető az eklektikus zenei világ, hogy a többi tag is jobban be lett vonva a dalszerzésbe, mindenesetre abszolút érződik az újító szándék. És ugyan azon már a 2003-as 12:51 szintihangzású gitárja óta nem kell meglepődni, hogy a Strokes nemcsak a sikálós rockzenében van otthon, azért mégis meg kell állapítani, hogy fejlődött az együttes. Vannak persze furcsaságok: a Metabolism refrénje tisztára Muse, a Gratisfactionpedig a Thin Lizzyt és Billy Joelt idézi, és a lemez közepén akad pár jellegtelenebb szám is. Ha viszont egy ilyen megrendítően jó dallal zárul a lemez, mint a Life Is Simple In The Moonlight, akkor az ember hajlamos mindent megbocsátani, hiszen az egy mestermű a javából.

_bézsé_

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.