A 2009-es sikerdebütálásán a The Airborne Toxic Event mintha Springsteen szólaltatta volna meg, még mielőtt a mester felnőtt volna.

A stadion-indie hangzásuk sokkal sokszínűbb ezen a folytatáson, amit Mikel Jollett, énekes a következőképpen értékel: "Egyszerre csak öregekké válunk, és ez olyan mint egy gyomorszájon vágás.", mondja ezt egy U2 stílusú dalról, amíg az egyszerű The Graveyard Near The House egy megható szerelmes dal. Közben testes rockabilly ábrázolások jelennek meg Jollett gondterhelt családjáról, a pöfögő őszinteség stadionhimnuszaival keverve, illetve megjelenik egy dal egy afgán lakodalomnak a bombázásáról, némi prog-rock billentyűkkel vegyítve.

Összességében ez a korong a fellengzősség és az érzékenység közötti bizonytalan választóvonalon táncol. Nehéz eldönteni, hogy ez egy felnőtt zenekar felnőtt lemeze, vagy egy tini banda komolykodása. Egyenlőre.

_bészé_

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.