Na, most egyfelől a Born This Way maga a popkulturális katasztrófa, ugyanis Gaga mindent beváltott abból, amit ígért. Itt szó sincs arról a finom, mindent magába olvasztó idilli eklektikáról, pátoszos hangvételről. Minden hang kőkeményen súrlódik, ütközik egymásnak, hogy majd egy harmadik elsodorja mindkettőt. Másrészt viszont egy elragadó poptörténeti kuriózum a Born This Way, amelyen a hollywoodi dombokról a városba, New York Citybe visszatérő Lady Gaga Harley Davidsonról hirdeti a szabadság és a mindenki sztárnak született igéit. Ami a lemezen történik, arra talán a trash pop a legjobb kifejezés. A legjobb kulturális párhuzam pedig talán nem is Madonna, vagy bármilyen könnyűzenei produkció, hanem Roberto Rodriguez Machetéje. Gaga ugyanis az úgynevezett ironikus akciófilmek gátlástalanságával pakolja egymás mellé a popzene leselejtezett, ráadásul egymást taszító elemeit. Így azok, akik a régi értelemben tudják, vagy akarják élvezni a zenét, azok jobb, ha megfogadják Gaga tanácsát és fülóvszert húznak. A Born This Way maga a nagybetűs popzenei barbárság, ami reflektorfénybe vonja a popzene kietlen határvidékét.

_bézsé_

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.