Matthew Vaughn jó rendező, ezt már a Csillagporral és a Ha/Ver-rel is bizonyította, viszont neki a műfajokat kiparodizáló stílus áll jól. Az X-Men-ben ilyesmire nem volt lehetősége, ezzel pedig ki is húzták alóla a talajt. Így egy tisztességes, de semmitmondó és elnagyolt előzményfilm került ki a kezei alól.

A forgatókönyv kevés erényei tartozik, hogy  a sztorit a hidegháború kellős közepébe, a '60-as évekbe helyezték. Így egy valós kort kapunk - szemben a legtöbb képregény adapatációval-, amitől egy kicsit realisztikusabb az egész. És még az atmoszféra is rendben van, többé- kevésbé.

Na most, a történet több szálon próbál meg futni. Elöször is a II. Világháború ideje alatt a kis Eric Lesshner-t zrikáló náci orvos (Kevin Bacon) később úgy gondolja, hogy a mutánsoké a jövő, ezért a kubai atomválsággal megpróbálja kirobbantania a harmadik világégést. Mindeközben a kis Eric felnőtt (Michael Fassbender), és bosszút esküszik a gonosz doki ellen. Időközben találkozik az ifjú és pökhendi Charles Xavier-el ( James McAvoy), s összebarátkoznak. Majd megépül a később kultikussá vált Cerebro, hogy még több mutánst találjanak, és megállítsák Sebastian Shaw-t az ördögi tervében. A történetben semmi váratlan fordulat, hiszen tudjuk, hogy nem robbant ki a harmadik világháború, illetve Magneto és Xavier sem maradtak puszipajtások.

A beharangozásokkal ellentétben kisebb hangsúly került Magneto és X Professzor kapcsolatára, inkább előbbi bosszúhadjárata került előtérbe, míg utóbbi csak egy okostojás lett, aki mindenkit megtanít használni a képességeit (csak azt nem tudjuk, hogy ő hogyan ismerte meg a sajátját). A karakterek messze nem hasonlítanak a későbbi énjükre, de nem is ez a baj. A probléma az, hogy nem is mennek keresztül jelenetősebb változásokon, hogy a megismert szereplőket kapjuk a film végén. Vannak viszont elnagyolt képességekkel rendelkező mellékszereplők mindkét oldalon, akikről szintén nem tudjuk, hogy mi motiválja őket, hogy egyik vagy másik tábort erősítsék.

Látszik, hogy a színészek megpróbálták a legtöbbet kihozni a szerepeikből, de ezen a gyenge párbeszédek és erőtlen akciójelenetek nem sokat segítettek. Mondjuk utóbbiból nem sokat kapunk, a végén van csak egy kis mozgolódás, viszont a gyermeteg CGI még ezt is képes volt elrontani.

Ennek ellenére az X-Men: Az Elsők egy nézhető darab, csak nem szabad a trilógiához mérni. Bízzunk benne, hogy az alkotók csak a szoros határidő miatt készítettek ilyen felemás filmet a mítoszhoz, és a már beígért folytatsok erősebbek lesznek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.