Komolyan nem értem! Miért kell egy, a maga nemében eredeti, és kultikus filmet borzalmasabbnál borzalmasabb folytatásokkal elrontani? Annak idején, amikor a Végső Állomást bemutatták, mindenki úgy ünnepelte, mint a horror filmek megújítóját. Mert az is volt egy bizonyos szinten: ötleletes sztori ( nem egy szellem, vámpír, zombi, vagy sorozatgyilkos öl, hanem maga a HALÁL), izgalmas halálnemek (áramütés, vonatbaleset, stb.). A sikeren felbuzdúlva a készítők természetesen megalkották a mindenki által ismert folytatásokat. A franchise-al alapvetően nincs baj, csak a sorozatszámok növekedésével egyenes arányban csökkent a színvonal. És most itt van az új, szám szerint az ötödik epizód.

Nos, itt végre kapunk egy viszonylag értékelhető, fordulatos történetet – ezt az előző két részben ugyanis kifelejtették. Bár a széria esszenciáját továbbra sem a cselekmény irányváltása, hanem a kreatív halálnemek adják, az 5. felvonás visszatérést jelent az első két rész relatív komplexitásához: a tömegszerencsétlenség (ezúttal egy híd összeomlása) túlélői nemcsak, hogy tudomást szereznek a Halál közeledéséről, de a sorozat rég látott mindentudó-karaktere, a halottkém arról is értesíti őket, hogy másvalaki élete árán megválthatják a magukét. Innentől A kör vagy épp a Sorvadj el! mintájára a szereplőkben saját lelkiismeretük és túlélési ösztönük küzd egymással, aminek köszönhetően egy hangyányit közelebb kerülünk hozzájuk (elsősorban a főhőshöz és szerelméhez), mint szoktunk – vagyis nem feltétlenül alszunk másfél órát.

A mozisorozat nagy egyedisége, hogy a központban nem a színészek, hanem a háztartási eszközök állnak. Szinte mindenki azokat a tárgyakat figyeli a vásznon, amikből aztán a gyilkos eszköz lehet. És, hát ezek teszik is a dolgukat rendesen: jellemzően ventilátor, sérült áramvezeték vagy meglazult csavar, de van itt egy balul sikerült lézeres szemműtét. Az ehhez hasonló, nagyvászonra kerülő exploitationhöz ma már kötelező a digitális technika és a 3D (ld. a Véres Valentinnel induló térhatású slasher-hullámot), a lehetségesig fokozva A halál ezer arca típusú látnivaló vonzerejét – az invenciózusabb forgatókönyv valóban csupán hab a tortán. Az már mindenkit hidegen hagy például, hogy szokatlanul elegáns a filmvégi csavar: a lényeg, hogy a kések élesek legyenek, a vakolat omladozzon, a szereplőknek pedig jól álljon a halál.

Köszönhetően annak, hogy az alkotók végre írtak egy forgatókönyvet a filmhez, egy fokkal nézhetőbbé teszi az előző részekhez képest, viszont így ötödjére kellőképpen kiszámíthatóvá tették a Halál eljövetelét,  a franchise-t pedig teljesen kifacsarták.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.