Andrew Niccol forgatókönyvíró és rendező azzal az ötlettel állt elő, hogy mi van, ha az új fizetőeszköz a pénz helyett az idő. A nem túl távoli jövőben a tudósok kikapcsolják az emberi szervezetben az öregedésért felelős gént, így mindenki 25 éves marad fizikailag. Ez egyébként a filmben érdekes kérdéseket vet fel; a feleségem, az anyósom és a lányom egy korúnak tűnnek, vagy az utcán strihelő prosti valójában 60 éves… Igen ám, de a túlnépesedés elkerülése végett nem élhet mindenki örökké, ezért mindent percben, órában, napban mérnek. Akinek van elég ideje, az sokáig élhet és bármit megtehet. Hát Will Sallas nem tartozik ezek közé, egészen addig, amíg egy életunt gazdagtól nem kap egy egész évszázadot. Persze lopással vádolják, meg a maffia is rá száll. Így nem marad más hátra, mint futni az időért, az életért. Ebben lesz segítségére az előbb túsz, majd Stockholm-szindrómás gyönyörű és gazdag lány (Amanda Seyfreid).

Mivel ebben a moziban minden az időről szól, ezért a cselekmény sem ül le egy másodpercre sem, rengeteg mindent sűrítettek ebbe a 100 percbe: van itt autósüldözés, lövöldözés, szex, póker party, morális kérdések feszegetése, bankrablás, filozofálás. Mindezeket gyors vágásokkal turbózták föl. A képi világra sem lehet panasz; a gettó kellőképpen koszos, New Greinich pedig szépen csillogó és futurisztikus.

Ami viszont hiányzott, az a gazdasági válságra való élesebb reflektálás: az emberek nem nagyon hőbörögnek, hogy néhány perccel több lett a kávé, vagy egy hónappal magasabb a kamat. Bár lehet, hogy ez csak nekünk, magyaroknak tűnik fel.

Mindazonáltal a Lopott idő az átlagnál jobb sci-fi/akció film, köszönhetően az eredeti történetnek, a megfelelő tempónak, és a zsáner elemeinek remek keverésének.

 

További premierek a héten:

 

Tintin Kalandjai