Josh Kovacs (Ben Stiller) egy öröklakásoknak otthont adó luxusfelhőkarcoló személyzeti főnöke, aki maximális odaadással és alázattal végzi munkáját egészen addig, amíg ki nem derül, hogy a tetőtéri lakás tulajdonosa, a milliárdos tőzsdés Arthur Shaw (Alan Alda) évek őta csak elsikkasztja ügyfelei pénzét. Ugyanis amikor az FBI csalás gyanújával őrizetbe veszi Bernie Maddoff alteregóát, Josh rájön, hogy valószínűleg a felhőkarcoló személyzetének teljes nyugdíjalapja is oda lett, hiszen korábban önhatalmúlag a csalóra bízta a teljes összeget, hogy amaz megtriplázza a tőzsdén. Ekkor hősünk fölkeresi a cinikus brókert és törni-zúzni kezd lakásában, mire természetesen kirúgják, mindazokkal az alkalmazottakkal együtt, akik segítenek neki garázdálkodni. Az FBI, élén Denham ügynökkel (akit az immár megasszonyosodott Téa Leoni alakít) óriási együttérzésről tesz tanúbizonyságot, amikor leadja a drótot a duzzogó ex-alkalmazottaknak, hogy kénytelenek lesznek ejteni a vádat, mert a csalást nem tudják bizonyítani. Joshnak több sem kell, hogy elhatározza: mindenáron ellopja Shaw dugipénzét, méghozza a helyi piti betörő segítégével (Eddie Murphy).

Az elején a történet egy lehelletnyit döcögős, de amikor beindul, egészen jól átadja nekünk, a reménytelen hétköznapok átlagembereinek, milyen reménytelen tud lenni az átlagember élete, főleg, ha az egyetlen kiút számára az, hogy egy felhőkercoló tetejéről próbál ellopni valamit, amiről azt sem tudja biztosan, hogy ott van-e egyáltalán. Keserédes hangulatú vígjáték ez tehát, amely ugyan nem tízmásodpercenként roncsolja szét a rekeszizmokat, de magával ragad és néha meg is nevettet. Lehetetlen továbbá nem megemlítenünk a kiváló magyar szinkront, amely szinte feledtette velünk, hogy ha rajtunk múlik, hosszú idő óta be sem ülünk magyarul beszélő külföldi filmre. Az pedig igazán csak hab a tortán, hogy az Új színház leendő direktora a jelek szerint máig hajlandó fekete amerikaiaknak kölcsönözni méltán foglalkoztatott orgánumát, ezzel 

bizonyítva, hogy nem is annyira fajgyűlölő.