Az biztosan jelent valamit, ha mai Lady Gaga generácóban is a kanadai posztgrunge négyesfogat elad 21 millió darabot az utolsó korongjából, úgy hogy manapság senki nem vesz lemezeket. Na, de akkor is! Valami ereditség nem ártana ennek a zenekarnak, mert nem rossz, amit csinálnak, de semmi extra.

Vannak patetikus riffek, miközben Chad Kroeger a világbékéért sír (Don't Ever Let It End), meg van fél akusztikus himnusznak szánt darab is (When We Stand Together), hogy aztán ipari rockba menjen át az album (Kiss It Goodbye). A baj az, hogy ez mind marha unalmas már. Több, mint tíz éve ugyanazokat az elemeket használják, csűrik és csavarják. Olyan mintha egész életedben Baywatch ismétléseket kellene nézned... és az elég idegesítő... És akkor hirtelen Chad Kroeger a Gotta Get Me Some-ban a szexualitásról kezd énekelni. Ígéretesnek indul, de az erőltetett és elcsépelt metafórák borzaztóvá teszik. Akkor már inkább maradjon  a világbékénél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.