Az nem nagy meglepetés, hogy a "zenekar" célja, mindig is a koncept lemez készítés volt, ez már hallható volt a 2001-ben debütált címnélküli albumon is, amin szinte hibátlan dance-rock operákat találtunk. Valahogy ezt a vonalat erősíti a most megjelent The Singles Collection 2001-2011 is, hiszen a három lemezről válogattak 15 szerzeményt, beleértve a korai remixeket is (Clint eastwood, 19/2000). Sajnos - habár a mindenhol az év lemeze lett- a 2010-es Plastic Beach nem hozta meg ugyanazt a sikert mindjuk a Demon Days. Ennek ellenére három kislemez is kimásoltak a korongról, amik szintén helyet kaptak a mostani összeállításba (Stylo, Superfast Jellyfish, On Melancholy Hill). Ezt az válogatás albumot hallgatva változatlanul fenáll az tény, hogy a Gorillaz a brit-pop, a hip-hop, a dance és a rock egy különos, olykor elég furcsa keveréke. Talán épp ezért akkora a népszerűségük, mint amekkora: mert mindenki megtalálja benne a saját érdeklődését. Ezzel a lemezzel is ugyanez a helyzet, csak épp semmit nem tesz hozzá az életműhöz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.