Jonathan Davis és szeméyzete megpróbál talpon maradni napjainkban,és ezért teljesen más irányba vitték a legújabb albumukat, ami sokak szerint nem is teljes értékű sorlemez. Fogtak tehát egy maroknyi sikeres dubstep, drum and bass és elektro művészt, és a zenekar megpróbálja erre helyezni a saját rock-ját. Bár ez így elég energikusnak hangzik, és néhol még White Zombie is felsejlik, de leginkább a Pendulum gyengébb pillanatihoz áll közel. Valahogy nem sikerült megtalálni az egyensúlyt a műfajok közt, ezért inkább demónak, vagy remix albumnak hat a Path Of Totality. Pont az hiányzik a lemezről, ami a Kornt Kornná tette: mélyre hangolt gitárok, csattogó basszus, és Jonathan Davis eltéveszthetetlen orgánuma. Bár az ő hangját halljuk - ettől biztos csak, hogy ez egy Korn lemez- de nem a tőle megszokott stílust hozza. Érdekességnek elmegy, de hosszú távon -értsd: a lemez második felétől- nem nyújt semmi izgalmasat. Inkább megélhetési zenélésnek tűnik az egész, sem mint új irányok keresésének.

Azért persze vannak remekbe szabott megoldások, és kifejezetten jó számok is a Path Of Totalityn, mint például a Narcissistic Cannibal,  a Let's Go vagy a lemezt beharangozó és napjaink legnépszerűbb dumpstep előadójával készített Get Up. Az album gyöngyszeme mégis a végére maradt a Tension formájában. Ezekben  a dalokban érződik az, hogy nem feltétlenül halad rossz felé a zenekar, mert van potenciál ebben a párosításban.

Azonban sok kérdés merül fel a lemezzel kapcsolatban: 1) hogy az istenben fogják ezeket élőben előadni és 2) mennyire bízhatunk még a Korn elhivatottságában és mennyire a pénzről szól az egész? A választ, mint minden esetben az idő hozza majd el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.