Gyakran egy zseni az életében meg nem értett marad, s csak a halála után ismerik el a képességeit. Sőt van olyan, akit a halála tett naggyá, s igen valószínű, hogy ha ma is élne, senkit sem érdekelne már. De Amy Winehouse nem ilyen volt. Már életében is egy legenda volt, s az idén nyáron bekövetkezett halála csak tovább fokozta ezt a státuszt. S talán az sem véletlen, hogy ez a posztomusz gyűjtemény pont a karácsonyi szezonba került a boltok polcaira. Az viszont meglepő, hogy nem lett egy túl erős anyag. Persze biztosan jobban sikerültek volna a Between The Cheats, a Best Friends, Right? vagy a Half Time című szerzemények is, ha Amy-nek meg lett volna az utolsó vágás joga. De nem volt, sajnos. Ezért, bár potenciális dalok ezek mind, nincsenek kellőképpen kiforrva ahhoz, hogy felérjenek a Back To Black szintjéhez. Salaam Remi és Mark Ronson kezelte szinte az összes gyártási munkát, míg ezek előadását Winehouse ugyanolyan erősen hozta, ahogy ezt tőle megszokhattuk. Remi és Ronson munkájának köszönhetően ez az album mégis egységes, dehát mégiscsak egy posztumusz gyűjtemény, és valami azt súgja, hogy nem az utolsó az Amy Winehouse életműből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.