Attley Ballas: Naplemente Könyvajánló
Édesapám tragikus körülmények között hunyt el, amelynek hatására kezdtem el mély értelmű, szuggesztív és formabontó verseket írni. A könyv Attley Ballas költői álnéven jelenik meg.
A Naplemente c. első verseskötetem az „Elföldelt örömök – s kihantolt fájdalmak…” könnyes lenyomata, egy hosszú gyász lezárt korszaka.
Az alkony s a halál mindörökre „édestestvérekké” váltak egy tragédia nyomán…
A naplementétől napfelkeltéig sok-sok óra telik el álmatlanul, fojtó magányban s kíméletlenül. A Nap a vér lobogó színeivel tér nyugovóra, hogy trónját átadhassa a sötétségnek s a csillagok álszent tüzeinek.
A veszteség élménye során az önmarcangolás, az elárulás küzd a feloldás s a feloldozás ellen.
A kötet 37 különleges verse legyen mindenki számára átvitt értelemben ereklye, üzenet, méltó ajándék, társ az egyedülvalóságban, fogódzkodó a visszafordíthatatlannak tűnő bajban s ősi erő a továbblépésben a Világegyetem olykor drámai küzdelmekkel „kövezett” ösvényén.
Ajánlom mindazoknak, kik nem félnek átlépni a fényes képzelet s az árnyas valóság határmezsgyéjén…
Őszinte tisztelettel minden kedves Olvasómnak…
forrás: bookline.hu
Dylan és Jamie, a munkájukban sikeres, ám lelkileg sérült páros már húszas évei végén eljut a végső lemondásig: bármennyire is vágynak a filmbeli tökéletes szerelemre, nekik ez bizonyára soha nem adatik meg. Testi szükségleteiket azonban kénytelenek kielégíteni, így egymáshoz fordulnak, mivel nemcsak kívánják, de remekül meg is értik a másikat, ezért tökéletesebb partnert nem is találhatnának szerelem nélküli szeretkezéseikhez. Az amerikai filmgyártás manapság nem nézi túl jó szemmel a sors rendelte találkozásokat és kínos vallomásokat, inkább karrierista, független felnőtteket mutogat szívesen, akiket megnyomorít az önmegvalósítási kényszer és a metropolita szex-kultúra. Ám még a kötelező nevetséges mellékszereplőkkel együtt is a film szerencsére inkább szerethető „rom”, mint erőltetett „kom”. Justin Timberlake az eltelt tíz évben több érdekes szerepben villantotta meg színészi képességeit, de az 'N Sync óta nem volt ilyen kisfiús, és nem énekelt ennyit, mint mostani románcában a Fekete hattyú csábító balerinájával, Mila Kunisszal. Két nem túl egyedi, de jól felépített karakterrel a főszerepben veszi elő a milliószor látott sztorit Will Gluck, aki az előző filmjéhez (Könnyű nőcske) hasonlóan nem csak nőknek szóló, hangulatos összebújós, kicsit nevetős filmet hozott össze.
A Panic of Girlsszel tulajdonképp egy új korszak nyílt a Blondie életében, ugyanis ez az első kifejezetten rossz lemezük. Mert az első időszakban- úgy '82-ig- érdekes és magas színvonalú lemezekkel rukkoltak elő, ezt követően már "csak" elfogadható korongokat dobtak piacra, amik nem voltak túl érdekesek senki számára sem. És most itt az újkori Blondie, amikor már felesleges reggea témákkal, és bárgyú megoldásokkal tölti ki a játékidőt. A lemez amúgy már megjelent Európában a nyáron, de az USA-ban csak most jött ki.
t-os eladási áron. És ez még semmi. Februártól 3D-s változatban is elérhető lesz a teljes sorozat.
KOMMENTEK