Geopen Kiadó, 2011

 Úgy tűnik, hogy a Dubai Idegenforgalmi Hivatal lóg eggyel Hollywoodnak, ugyanis Ethan Hunt és legénysége gyönyörűen megkomponált homokviharban írtja az ellent. És ezek  a gyönyörű képek jobbak bármely országimázs filmnél.

S mindez annak ellenére működik, hogy az ilyen Arábiai Lawrence és Múmia típusú homokvihar dolog egy kicsit elcsépeltnek tűnik.
A történetről nem érdemes sok szót ejteni, az eddigiekhez képest talán csak annyi változott, Tom Cruise most más a IMF-re sem számíthat, sőt ők (is) üldözik őt. A film zenéjét tekintve pedig lecserélték a tökös rock zenét, nagyon (nagyon!) menő RnB témákra, így Eminem és P!nk is kivette a részét a muzsikálásból. Ja, és ami nagyon fontos, hogy Hollywood feltörekvő csillagait is megtekinthetjük akció közben: itt van pölö az Oscar- jelölt Jeremy Renner, és a végtelenül aranyos Paula Patton is, aki Halle Berry trónját követeli magának.

Egyszóval Hollywood válasza James Bondra ismét nem okozott csalódást: gyönyörű operatőri munka, gyönyörű nők, Tom Cruise kaszkadőr mutatványai, csak jó lenne már végre egy normális (értsd: kultikus) főgenya.

További premierek a héten:

Alvin és a Mókusok 3.

Barátom Knerten

S.O.S Love- Az egymillió dolláros megbízás

Metallica: Rebel Of Babylon

Lady Gaga: Mary The Night

Foo Fighters: These Days

Hurts: All I Want For Christmas Is New Year's Day

Jonathan Davis és szeméyzete megpróbál talpon maradni napjainkban,és ezért teljesen más irányba vitték a legújabb albumukat, ami sokak szerint nem is teljes értékű sorlemez. Fogtak tehát egy maroknyi sikeres dubstep, drum and bass és elektro művészt, és a zenekar megpróbálja erre helyezni a saját rock-ját. Bár ez így elég energikusnak hangzik, és néhol még White Zombie is felsejlik, de leginkább a Pendulum gyengébb pillanatihoz áll közel. Valahogy nem sikerült megtalálni az egyensúlyt a műfajok közt, ezért inkább demónak, vagy remix albumnak hat a Path Of Totality. Pont az hiányzik a lemezről, ami a Kornt Kornná tette: mélyre hangolt gitárok, csattogó basszus, és Jonathan Davis eltéveszthetetlen orgánuma. Bár az ő hangját halljuk - ettől biztos csak, hogy ez egy Korn lemez- de nem a tőle megszokott stílust hozza. Érdekességnek elmegy, de hosszú távon -értsd: a lemez második felétől- nem nyújt semmi izgalmasat. Inkább megélhetési zenélésnek tűnik az egész, sem mint új irányok keresésének.

Azért persze vannak remekbe szabott megoldások, és kifejezetten jó számok is a Path Of Totalityn, mint például a Narcissistic Cannibal,  a Let's Go vagy a lemezt beharangozó és napjaink legnépszerűbb dumpstep előadójával készített Get Up. Az album gyöngyszeme mégis a végére maradt a Tension formájában. Ezekben  a dalokban érződik az, hogy nem feltétlenül halad rossz felé a zenekar, mert van potenciál ebben a párosításban.

Azonban sok kérdés merül fel a lemezzel kapcsolatban: 1) hogy az istenben fogják ezeket élőben előadni és 2) mennyire bízhatunk még a Korn elhivatottságában és mennyire a pénzről szól az egész? A választ, mint minden esetben az idő hozza majd el.

| Fishing on Orfű – Karácsonyi meglepetés