Kvázi két évtized után David Lee Roth újra szóba állt a Van Halen fivérekkel, és ez a felmelegített barátság egy új stúdióalbumot eredményzett. Ám amitől mindenki félt szerencsére nem következett be: nem egy pénzlehúzós korongot izzadtak ki magukból az öregfiúk, mint azt ahogy az ilyen reunionoknál szokásos. Ez leginkább pedig annak köszönhető, hogy a lemezen szereplő dalok majdhogynem egésze nem új szerzemény, hanem a hetvenes-nyolcvanas években születtek, csak egy kicsit a mai igényeknek megfelelően átalakították. 

Nincs is túl sok értelme egyesével elemezni ezeket a darabokat, örülni kell, hogy a régi Van Halentől "új" dalokat hallgathatunk. Persze vannak közepes (Tattoo) és igazi Van Halen dalok ( She's The Woman) is. Vannak nagyszerű rockhimnuszok, könnyed, funkys darabok az albumon, de akad egy ballada is és pár tökös keménykedés is (China Town). Dave a szövegekben megint a legyet röptében is, szóval pont olyan lemez ez is, mint az első hat klasszikus volt. A legjobb pillanatokat a You and Your Blues hozza, az As Is, amiben Eddie megmutatja, miért ő még mindig az egyik legjobb gitáros a földön.Aki pedig tömören meg akar győződni, hogy milyen is a Different Kind Of Truth, annak a Driver Down-t érdemes először kigugliznia, mert az a legjellemzőbb dal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.