Fantasy 

 A titánok harca 2010-ben pofátlan 3D-s használatáról (illetve annak hiányáról), gyenge történetéről és a trailer alapján sokkal jobbnak gondolt effektjeiről vált hírhedtté, a Föld összközönsége mégis megszavazott neki 493 millió dollárt. A Warner Bros. főistenei ezért egy újabb epizód megteremtése mellett döntöttek, noha sejthették, hogy nem nyomhatják le ugyanazt a gyanús állagú levest a közönség torkán kétszer is büntetlenül. Így megtették, ami szerintük megtehető: lecserélték a rendezőt (Louis Leterriert Jonathan Liebesmanre), a forgatókönyvírókat, az operatőrt és a zeneszerzőt is. A vicc az, hogy ez egyáltalán nem látszik a filmen, A titánok haragjának szellemisége legalábbis erősen hajaz az első részben látottakhoz. A történet most is harmatos és sokkal jobban örültünk volna, ha a The Artist diadalmenete után az alkotók egy merész ötlettől vezérelve Perszeusz legújabb kalandját is némafilmes formában tárják elénk, így legalább nem kellene olyan „eddig sosem hallott” szövegeket hallgatnunk, mint pl: „Te vagy az utolsó reménységünk!” és hasonlók.
Mindezek mellett és a készítők szerencséjére azonban a fent említett aduász működik. Ennek köszönhető, hogy a folytatás végül legyűrhette elődjét. A titánok haragjának látványvilága fan-tasz-ti-kus, és még a 3D is működik! Nagyjából száz percen keresztül csapják arcunkba a különféle mitológiai szörnyeket, csatákat és effekthegyeket, szinte szusszanásnyi időnk sincs két ütközet között. Khimérák, Küklopszok, Makhaiok és egyéb, innen-onnan összefogdosott mitológiai lények hordái hörögnek folyamatosan a fülünkbe, ám a csúcs a főgenya Kronosz, aki az előző rész Krakenjét simán befogadhatná magához ölebként. Az pedig kifejezetten vicces, hogy nagyjából több isten hullik el, mint halandó, Tarsem Halhatatlanokjával szemben legalábbis itt kevésbé érezzük azt a bizonyos isteni hatalmat (bár Zeusz és Hádész filmvégi erőfitogtatása valóban cool).
A történetről direkt nem regéltem, mert lényegtelen, egy ovis is összedobná (Zeuszt fogva tartják, hogy Kronoszt kiszabadítsák, ilyesmi). Itt egyedül a külcsín a fontos, így akit ez kielégít, az bátran merüljön el az effekttengerben, aki azonban képtelen könnybe lábadt szemekkel nézni, ahogy egy több száz méter magas lávaszörny robbantja szét az egész földi miskulanciát…nos, annak csak a harag marad.

forrás: VOX

További premierek a héten:

Bordélyház

A fekete ruhás nő

Polisse

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.