Universal

Madonna kiöregedett. Ezt lássuk be. Nem azért mert ötvenen felül van, hanem mert teljesen felhagyott azzal a régi jó szokásával, hogy ő diktálja az iramot a popzene világában. Mára örül, ha lépést tud tartani ezzel az irammal. Ami vagy sikerül neki vagy nem. A Confession On A Dancefloor-al annyira ez nem jött össze. Túl sok volt a nyúlás, a "nem-akarok-megöregedni-szindróma", és kezdett vérciki lenni az egész. Na, de most nem bízott semmit a véletlenre: vette a legmenőbb producereket, és legfelkapottabb előadókat, gondolta, csak kihoznak ebből valamit.

Az eredmény nem lett annyira bántó, mint amennyire féltünk tőle, mondjuk ez köszönhető a lelkes marketing gépezetnek. Hiába na, Madonna ehhez is ért: tudja mi kell a mai vásárló közönségnek, így nem volt rest a Youtube-n és a Facebookon hirdetni magát, és új korongját, amit aztán ingyenes letölthetővé tett. A MDNA-n Madonna igazából nem csinált mást, mint saját magát kopírozta, modernesítette, és feltúbózta jó sok vendégelőadóval. Igazából semmi baj nincs ezzel a lemezzel, azt leszámítva, hogy a teljes Madonna életműben minőségileg valahol középtájt helyeszkedik el. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.