XL Recordings

(Blues)

Elsőre Jack White első szóló lemeze túl egyszerűnek tűnhet. A borítón a nemrég elvállt White szomorkodik, vállán egy keselyűvel. A tartalom pedig nem más, mint a sokszor emlegetett emberi kapcsolatok. 

JW érzelmeit okos és egyértelmű dalszövegekben tárja ahallgatói elé.  "Ha valaki azt mondja neked, hogy nem tud nélküled élni, attól még nem hazudik," énekli a Missing Piecesben. Ám néha átmegy hisztérikus és összefüggéstelen félőrültbe, mint a Trash Tongue Talkerben, vagy egész egyszerűen egy frusztrált tinédzsernek tűnik. Ezek mellett a Blunderbusst White arra használja, hogy jól kikáromkodja magát a sérelmei miatt, amit a nőktől volt kénytelen elszenvedni. Na, de hát ki hibáztatja mindezért? Hiszen tudjuk, hogy valójában nagy tisztelője a gyengébbik nemnek, és ha eltekintünk az összeomlott kapcsolatoktól, a hisztériától meg a káromkodástól, és egy kicsit odafigyelünk, akkor áttűnik a dalokon, hogy Jack White igenis szereti és tiszteli a nőket.

A Blunderbuss-ból egyértelműen kiderül, már ha eddig en mlett volna elég világos, hogy mind a White Stripesban, mind a Raconteursban vagy épp a Dead Weatherben Jack White volt az agy és a test is. Most teljes egészében megmutathatta magát, hogy mennyire furcsa, kiszámíthatatlan és ellentmodásos művész is ő valójában.

A kérdés már csak az, hogy ha túljüt ezeken a személyes válságokon, akkor hogyan folytatja tovább. De azért nem kell Jack White-t félteni, biztosan talál majd magának valami testhez álló témát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.