A FOLYOSÓ FILMKRITIKA
Thriller
Nem az a legnagyobb baj egy thrillernek szánt filmmel, hogy klisékből épül fel, hanem az, hogy ha ezeket a kliséket rosszul használják. Az A folyosó című alkotással pont ez történt.
Az orvostanhallgató Frank konfliktusba keveredése a felső szomszédságába költöző lány pszichopata barátjával sem történetében, sem megvalósításában nem feszültséget, hanem inkább bosszúságot okoz. Az, hogy a főszereplő sztetoszkóppal hallgatja, hogy történik-e valami a felette lévő lakásban, pedig egyébként egy légy fingását is tisztán lehet hallani a szomszédságból, csak egy a sok logikátlan megoldásból.
A feszültséget azzal próbálták fokozni, hogy a Ragyogásból ismert szőnyeget a folyosó falára tették, amit a kémlelő nyílásból látunk egyfolytában, illetve az a kurva teafőző állandó visít, a kamera meg rásvenkel minden alkalommal. Ezektől a dolgotól nem feszültség, hanem "mi-a-faszom-ez-a-szar" kivetülésű düh ébred a nézőben.
Mindent összevetve az A folyosó nem más, mint egy igen rosszul sikerült fércmunka, és az egészben nem a film horrorisztikus, hanem a megtekintése megy horror számba.
Magyarországi bemutató: 2012. május. 24
Rendező: Johan Lundborg, Johan Storm
Forgatókönyvíró: Johan Lundborg, Johan Storm
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Szereplők: Emil Johnsen, Margreth Weivers, Örjan Landström, Peter Stormare, Ylva Gallon
Címkék: Thriller Filmkritika A folyosó
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.