11 szám, lendületes kis anyag, felpörgeti az embert munkába menet-jövet. A címadó-albumnyitó Sav-ra ez különösen érvényes, a maga egyetlen percével rendesen belecsapnak a lecsóba az urak. A folytatásban sem ül le a hangulat. A 24/7 az odamondós, társadalombírálós számok sorába tartozik, a téma a média szerepe, hogy mind csak irányított gépek vagyunk, még híradóból szedett bejátszások is vannak. Egyébként jellemző, hogy a szövegek nagyon is direktek és szókimondóak. Nem nagyon találkozunk rejtélyes utalásokkal, számokon átívelő allegóriával. Egy szám, egy „történet”, nem cifrázzák túl. A Kellemetlen Vagy az idegesítő, ostoba, rosszindulatú haverunkról szól, az Egyszer Akarom egy alkohollal bőven ellátott házibuli csajozási kísérleteiről, és a sort hosszan folytathatnám, de nem teszem, mivel ez nem egy szövegértelmezési cikk. A lényeg az, hogy belefáradva a magyar pop-dalok értelmezhetetlen, lehetetlen szövegeibe, üdítő kivétel ilyet is hallani. Hozzáteszem ugyanakkor, hogy sokszor ebből a nagy érthetőségből igen bugyuta rímek és sorok tudnak kialakulni.

A kedvenc számom az Ez a dal lett. Pörgős, lendületes, klasszikusabb rock nóta, igazán jól eltalált refrénnel. Ha Fish! koncertre keveredem, ez lesz majd a dal, amit várok. A stílusok sokfélesége a jellemző az albumra. Vannak egészen hiphoposra vett részletek (Mi vagyunk itt), van reggae (Kamu), és van punk is (Sav, Mindenki Nyomja).

Nem váltja meg a világot a Fish! új albuma, de úgy hiszem, nem is ez a célja. Könnyed, de ugyanakkor kraftos muzsika, igazi koncertszámok egytől egyig. A már nagyjából kialakult célközönséget ugyanúgy felpörgeti majd ez az album, mint az eddigiek tették, a darabolós metál hívei pedig ezután sem a Fish! zenekar dallamaira fognak ébredni.
 

Forrás: RockSTATION