Ez egy árva kisfiú története, aki a '30-as évek Párizsában egy pályaudvaron él, és ő felelős az állomás óráinak működéséért. A szellőzök és lyukak közt talál magának menedéket, és innen figyeli a pályaudvar utasait. Na meg persze természetesen egy régi robotot szeretne megjavítani, amit elhunyt apja hagyott rá. Megismerkedik egy morcos játékárussal, akiről kiderül, hogy a mozgókép egyik egykori nagyágyúja, Georges Méliés. Martin Scorsese rendezte ezt a remekművet, egyben családi moziként és tisztelgésképpen a régi mozik világa felé. Nem is hanyagolt el semmit; bájos, okos és egyben szemetkápráztató filmet alkotott, amiben minden kockán visszaközön a mozi (h)őskora. Megjelenik Chaplin Modern időkje, Harold Lloyd Felhőkarcoló szerelemje vagy a Lumiére- féle a Vonat érkezése is. De a báj, és a tisztelgés mellett Scorsese odafigyelt a történetre is és a mellékszereplőkre. Az összes karakter a végletekig ki lett dolgozva. A mester elérte a célját, hiszen így 2012-ben olyan alkotást hozott össze, amilyet Méliés készített volna, ha meg van rá a lehetősége.

További premierk a héten:

A Szégyentelen

The Artist: A Némafilmes

Kémes Hármas

Mindenki szereti a bálnákat

Utazás a rejtélyes szigetre

 Public Image Ltd.: One Drop

Jack White: Love Interruption

Anathema: The Beginning and The End

Konyha: Kiskifli

 CLS, 2012.

Na, jó, szögezzünk le valamit: Kowa igazán szerethető figura, és még jó zenész is. Imádtuk a Black-Outban, laza volt a Vegában, de valami eltűnt. Talán az ihlet, az ötlet. A Pimasz Grimasz az évtized elején új színt hozott a magyar popéletbe, és ez nagyon jó volt. Végre nem csak Ákos volt az egyetlen a mainstream popkulturában, aki nem volt ciki. Jópofa szövegek, frappáns mondanivaló, remekül szerkesztett zenei aláfestéssel. A Vegasztárral dupláztak, és ha lehet ilyet mondani, akkor még jobb lett, mint a debüt. 2006-ban aztán csúcsra értek a Forradalom Rt. című korongjukkal. Szinte hibátlan lemezt adtak ki, a hype pedig nem lankadt. Aztán két évvel később a Szemenszedett Igazsággal már voltak problémák: érdekes keveréke volt a buddhista és a keresztény ideológiáknak, de voltak rajta kifejezetten jó számok. Na, ez 2010-es 5 Csillagosról már nem mondható el. Egész egyszerűen a Forradalom Rt. és a Szemenszedett Igazság keveréke volt. Még ezzel nem is lett volna gond, ha jó lett volna. De nem volt az. Önismétlés volt. És sajnos Az Évtized Lemeze sem lett az évtized lemeze, öncélú önismtlés már annál inkább. Felejthető és megjegyezhetetlen dalszövegek, az unalomig elcsépelt mondanivalókkal - szeretet, béke, tisztaság, stb... Kowától azért többet várnánk, a húsz éves pályamunkája alapján. De azért pozitívum is van a lemezen, ez pedig nem más, mint a zenei alap. Jó, ez sem a legeredetibb, de legalább ötletesen lett feljátszva, profik a zenészek, és bitang jól szól fejhallgatóval. De akkor is olyan az érzése az embernek- jogosan-, hogy "ezt már annyiszor hallottam tőlük, és akkor jobb volt". Kár érte. Ja, és ha Kowa már visszament a Black-Outba, akkor az unplugged koncertek helyett, csinálhatnának valami fasza BO albumot. 

| Börtönbüntetéssel fenyegetik az illegális zeneletöltőket

| Adele vidám lemezt készítene

| Kings Of Leon: vége a drámának, jöhet a lemez!

| Az űrben készítene lemezt a Foo Fighters